Írta: Vargha Márk

 

Különös cím ez. Ki is a séf?

A séf szó szerint főnök. A konyha főnöke. A séfhelyettesek lesik a szavát és ellesik a tudását. Mert a séf tudós is: ízek, aromák, színek, állagok, hőmérsékletek, főzési technológiák, tálalási technikák tudója. A séf művész: érzései és hangulata visszaköszön a tányérokon. De a séf hideg profi is lehet: kizárja érzéseinek hullámzását és hangulatának ingadozásait, csak tudására és tapasztalatára hagyatkozik. A séf edző: hatalmánál fogva követel minden munkatárstól és tekintélyénél fogva inspirál minden munkatársat, ám olyan edző, aki mindenközben maga is edződik, összpontosít, robotol, szenved. A séf tanár: átadja az ismeretet, majd számon kéri, a precizitást mindennél többre tartja, de értékeli a saját ötleteket. A séf barát: kérdez, meghallgat, tanácsot ad vagy épp megvigasztal. S azzal, hogy barát, rengeteg más szerepbe is kerül egyszerre: antropológus, pszichológus, asszertív kommunikátor, mediátor, botcsinálta orvos, divattanácsadó és ivócimbora.

A jó séf mindegyik szerepét képes hitelesen és teljes erővel játszani, a konyha a mindene. Ő a közösség középpontja, természetes, hogy minden körülötte forog. Ám ha ébren van, az ő gondolatai is a közössége körül forognak. Sokszor akkor is, ha nincs ébren… Az étterem és az ő személye nem érthetőek és értelmezhetőek egymás nélkül.

Ha jobban belegondolunk tehát: a séfnek nincs saját élete.